Konjugation zu «exārēscere, exārēscō, ēxāruī,-»

	Präs. Ind. Akt.	Präs. Konj. Akt.	Imperf. Ind. Akt.	Imperf. Konj. Akt.	Fut. I Ind. Akt.
1. Pers. Sg.	exaresc‑o	exaresc‑a‑m	exaresc‑eba‑m	exaresce‑re‑m	exaresc‑a‑m
2. Pers. Sg.	exaresc‑i‑s	exaresc‑a‑s	exaresc‑eba‑s	exaresce‑re‑s	exaresc‑e‑s
3. Pers. Sg.	exaresc‑i‑t	exaresc‑a‑t	exaresc‑eba‑t	exaresce‑re‑t	exaresc‑e‑t
1. Pers. Pl.	exaresc‑i‑mus	exaresc‑a‑mus	exaresc‑eba‑mus	exaresce‑re‑mus	exaresc‑e‑mus
2. Pers. Pl.	exaresc‑i‑tis	exaresc‑a‑tis	exaresc‑eba‑tis	exaresce‑re‑tis	exaresc‑e‑tis
3. Pers. Pl.	exaresc‑u‑nt	exaresc‑a‑nt	exaresc‑eba‑nt	exaresce‑re‑nt	exaresc‑e‑nt

	Perf. Ind. Akt.	Perf. Konj. Akt.	Plusquamperf. Ind. Akt.	Plusquamperf. Konj. Akt.	Fut. II Ind. Akt.
1. Pers. Sg.	exaru‑i	exaru‑eri‑m	exaru‑era‑m	exaru‑isse‑m	exaru‑ero
2. Pers. Sg.	exaru‑isti	exaru‑eri‑s	exaru‑era‑s	exaru‑isse‑s	exaru‑eris
3. Pers. Sg.	exaru‑it	exaru‑eri‑t	exaru‑era‑t	exaru‑isse‑t	exaru‑erit
1. Pers. Pl.	exaru‑imus	exaru‑eri‑mus	exaru‑era‑mus	exaru‑isse‑mus	exaru‑erimus
2. Pers. Pl.	exaru‑istis	exaru‑eri‑tis	exaru‑era‑tis	exaru‑isse‑tis	exaru‑eritis
3. Pers. Pl.	exaru‑erunt, exaru‑ere	exaru‑eri‑nt	exaru‑era‑nt	exaru‑isse‑nt	exaru‑erint